Családállítás

A családállítás lényege a családi lélekben uralkodó törvények felismerése és elismerése. Hellinger megfigyelései szerint a közös családi lélekben törvények uralkodnak, melyek ha megsérülnek, generációkon keresztül hatnak a család tagjaira. 

A „szeretet rendjeinek” nevezte el ezeket a törvényeket. 

A családállítás célja, hogy az egyén a sorsában felismerje a lehetőségeit, felszabadítsa magát és teljesebbé tegye az életét. 

Hellinger megfigyelése:

 Mi magunk vállaljuk fel a családunkhoz való odatartozásunkból fakadóan a nehéz sorsot Ha nem így tennénk hűtlennek éreznénk magunkat népünkhöz, a klánunkhoz, a családunkhoz, a szüleinkhez. Az Odatartozás  tudattalan szeretete kényszerít önsorsrontó cselekedetekre.  Ennek a bennünk lévő tudattalan szeretetnek a felismerése és tudatosítása transzformája át a kényszert választási lehetőséggé.

A családállítás lényege a családi lélekben uralkodó törvények felismerése és elismerése. 

    A Törvények :

    A rendszer minden tagjának egyenlő joga van, hogy a többiek odatartozónak ismerjék el. Ez a jog sérül, ha valakit ténylegesen kitagadnak, amikor a család morális értékeivel ellenkező cselekedetet követett el. Hellinger szerint a legmélyebb boldogság az odatartozás érzése, a legnagyobb félelem pedig a kirekesztéstől való rettegés, hogy elhagynak minket.

    A rendszerben minden egyes tagnak megvan a maga helye. Csak akkor megfelelő a kirakott kép, ha mindegyik darabkája fent van a táblán, és a saját helyét foglalja el. Az ember a szülei kapja az életet, ezért számára a szülő mindig a Nagy, ő maga pedig a Kicsi. Amennyiben a gyerek a szülővel egy szinten lévőnek éli meg magát, akkor virtuálisan egy fokkal feljebb ugrik a saját helyénél. Ilyenkor aktívan beleavatkozik a szülők párkapcsolatába, állást foglal és tanácsot ad. Ezért nem tudja a saját életét élni, hiányozni fog neki a gyereklét élménye, amit majd a párkapcsolataiban próbál meg pótolni.

    Az azonos generációs szinten tartózkodók között is meg kell lenni a rendnek. A családba való érkezés szerint lesz valaki a rendszerben első, második harmadik … Van első, második, sokadik gyerek, és van első, második, sokadik fontos kapcsolat egy felnőtt életében. Ha elveszik valakitől az őt megillető helyet, akkor azt a rendszer kompenzálja, vagyis valaki kárára pótlólagos egyensúlyt teremt.

    A családban tudattalan csoport-lelkiismeret működik. Ha a tagok közül valakivel rossz történik, akkor másvalaki elkezd ugyanúgy élni, mintha a rossz dolog vele történt volna meg. Ebben a másvalakiben tehát olyan érzések, érzelmek keletkeznek, mintha őt érte volna az a sorscsapás. Úgy él, mintha azt mondta volna a lelkében:                                                 

    „Kedves szülőm, nagyszülőm, rokonom, inkább én viszem helyetted a nehéz sorsot, -Ha menned kellett, akkor követlek – a betegségbe, a rossz sorsba, a halálba. -Majd én átélem helyetted a nehéz érzelmeidet, -Ha Te nem lehettél boldog, akkor én se leszek az. -Ha kitagadtak, majd én képvisellek. -Majd én vezekelek helyetted..

    A kapcsolatban mindig adunk és kapunk is. Ha adtunk akkor a párunk igyekszik visszaadni, sőt úgy, hogy némileg Ő többet adjon vagyis kicsivel, újra adóssá tesz. ez az örökös dinamika mozgatja a családi egyensúlyt, úgy mint egy libikóka. azonban ha valaki túl elszalad ” a másik behozhatatlannak érzi a hátrányát,és ez kéztetheti, hogy olyan helyzetbe lépjen ahol képes újra a rendszer működtatésére. 


    Miért nem sikerül úgy élni, ahogy szeretnénk?

     Gyakran derül ki, hogy megsérült a törvény valamelyike. A rendszerben beindultak a kiegyenlítő, jóvá tevő mozgások. Működésbe lépett a rendszer-lelkiismeret, és pl. egy gyerek elkezd minden érthető ok nélkül rosszul élni, vagy valamilyen testi-lelki tünetet mutatni.

    -Gyakran az okok nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések. amíg a tudattalan átvállalás, fogadalom a napvilágra nem kerül és fel nem oldódik.

    Mit is jelent ez egyszerűbben?

    A családállítás során megjelenik egy láthatatlan mező – egyfajta emlékező tér –, amelyben a családunk múltbeli mintái és hatásai érzékelhetők. Ez a tér segít megérteni, miért ismétlődnek bizonyos sorsok, viselkedések vagy fájdalmak generációkon át.
    Amikor ebbe a mezőbe új, tudatos nézőpont kerül, a régi minták mozgása megváltozik – és ezzel lehetőség nyílik a valódi elengedésre, és egy új, szabadabb életút elkezdésére.

    Egyéni állítás során nem mások – képviselők – jelenítik meg a családtagokat, hanem az állító személy maga lép be az egyes szerepekbe. Ehhez különféle segítő eszközöket használunk: például lábnyomokat, köveket, bábukat, tárgyakat.
    Bár nincs jelen „élő” képviselő, a mező ugyanúgy működik – és az érzékelés, a megértés és az oldás ugyanúgy megtörténhet. Az egyéni állítás bensőséges, biztonságos forma, amely mély önismereti felismerésekhez vezethet.

    Várlak Szeretettel ! 🙂



    Marcsi

    Szia! Üdvözöllek az oldalon. Kérlek, kattints az alábbi gombra, hogy Messenger-en beszélgethess velem.
    Üzenet küldése
    Powered by ThemeAtelier